Bágyoni Szabó István költő a Világjáró meseautó című könyvről
Adonyi Sztancs János leleményes "országverseihez" nem is születhettek volna meg a gyermekrajzok, ha az írás és kép társítása eleve nem történik meg magában a költőben. És ezzel már a költészet, az irodalom lényegénél tartunk: az élet képszerű megelevenítésénél, a szóban (és betűben) rejtőzködő képnél. Ha úgy tetszik, a szóképnél. Költő barátunk fantasztikus utazásra hívta meg gyermekolvasóit a Szabad Föld hasábjain, akik aztán pályamunkáikkal e kötetben munkatársaivá léptek elő. Írás és rajz, vers és kép, túl annak illusztratív jellegén, csodálatos egységgé ötvöződik ezeken az oldalakon: a sejtelmes rímek és kibontatlan szóképek a rajzoló ujjak alatt válnak valósággá, lelki-álombeli úti élményekké, tudást gyarapító darabkákká, végső soron egy ültő helyünkben megszerzett tapasztalattá. Adonyi Sztancs János Világjáró meseautó című könyve ezáltal kézikönyvvé, didaktikai eszközzé alakul, miközben szépérzékünk igényeit is messzemenően kielégíti.
