Gróf Batthyány Bálint, aki 1996-ban települt haza a Batthyany Kultur-Press Kft többségi tulajdonosa. Cége fõként magyar nyelvû sajtótermékeket, könyveket exportál a világ minden tájára, s az egyik vevõ a washingtoni kongresszusi könyvtár. Már a beszélgetés kezdetén kiderült, hogy Bálint úr idejétmúltnak tartja a címek és rangok használatát. Szerinte egy történelmi családból származónak a mai Magyarországon nem ezekkel kell kitûnnie, hanem azzal, hogy ellenáll a lépten-nyomon tapasztalható káros tendenciáknak, a csalásnak, lopásnak, hazugságoknak. Élnek a családi legendák is. Ezek egyike arról szól, hogy az ármányos Zsófia anyakirálynõ Ferenc József császár édesanyja felkínálta bájait az akkori szépségideált megtestesítõ Lajos grófnak, a késõbbi miniszterelnöknek, de visszautasításra lelt, s az sem kizárt, hogy Zsófia bosszúvágya is szerepet játszhatott a gróf agyonlövetésében az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot követõen.

Gróf Bethlen Farkas sokak számára ismert hiszen Õ Verõce polgármestere. A találkozás így kezdõdött: "Elnézést, hogy egy kicsit alulöltözött vagyok - szabadkozik -, de éppen most jövök a közmunkásoktól, reggel óta dolgozom velük a folyóparton. (…) Többen is a szememre hányták már, hogy miért izzadok együtt a cigányokkal, miért kaszálok, gereblyézek én is a közmunkásokkal. Egyszerû a válaszom: mert szeretem csinálni.". A családi vagyonból nem maradt más, csupán az édesapja menekülésekor viselt csizmája és a hátasa kantára. Romániából kellett menekülnie, miután letöltötte börtönéveit, s ismét koholt vád alapján akarták felelõsségre vonni. Itt is ki volt téve a család a fekete Volgás, bõrkabátosok zaklatásának . Az talán nem meglepõ, hogy a polgármester a határon túli magyarság támogatását szívügyének tekinti. Erdélyben iskolát épít, Kárpátalján óvodákat újít fel csapatával.

Báró Vécsey Nóra nem leszármazottja Vécsey Károlynak, az aradi vértanúnak. A tábornok a család grófi ágához tartozott, de a rokonság fennáll. Nóra egyetemi hallgató, közgazdásznak készül. Vécseyek igazi katonás család. Csak tábornokból van módjuk hetet felmutatni. Családi tragédia is életre kél a beszélgetés nyomán. A szabadságharcot követõ megtorlások idején, a szabadságharcban való részvétel és a császárhoz való hûség szembeállította apát és fiát. Olyan mértében, hogy az õs, sõt az õsök érdemeinek latba vetésével Károly grófot megmenthették volna a kivégzéstõl, de az apa, Ágoston gróf, olyan levelet írt a bíróságnak, hogy a legsúlyosabbnál is súlyosabb büntetést mérjék fiára. A fiának azt üzente: örül, ha kivégzik, egy rebellis nem érdemel mást. Az újságíró arra lett volna kíváncsi, hogy Nóra kisasszonynak mi errõl a véleménye. A válasz elõl azzal tért ki, hogy apját kell errõl megkérdezni, aki szintén polgármester, Szadán.

Herceg Eszterházy Antal nem csak a közismert hercegi család feje, hanem a magyar arisztokrácia jelképes vezetõje is - olvashatjuk a családdal foglalkozó fejezet néhány soros bevezetõjében. Talán kevesen tudnak arról, hogy Napóleon 1809-ben szívesen látta volna II. Miklós herceget magyar királyként, s ezt követe útján a család akkori fejének tudomására is hozta. Ezt a császári elképzelést a herceg Habsburg-hûsége nem tette lehetõvé. A herceg e megtiszteltetést azzal "hálálta" meg, hogy a követ fogadására Eszterházy rostélyost fõzetett és ennek receptjét átadta néki, hogy vigye el a császárnak, jelezvén, hogy e konyhai remekkel köszöni meg a megtisztelõ ajánlatot. Nagyon tudott élni. Sokat költött kultúrára. Õ rendelte meg Beethoventõl a híres C-dúr misét, hogy csak egyet említsek ilyen irányú ténykedésébõl. A hercegek egyike - másika nemcsak pénzelte a kultúrát, akadt közöttük kitûnõ zenész a brácsás Fényes Miklós, és a zeneszerzõ nádor, Pál herceg, akinek Harmónia Caelestis címû egyházikantáta-gyûjteményét az angolok ma is gyakran mûsorra tûzik.
A herceg apja a második világháborúban önkéntesként vett részt. Budapest körülzárása után Sárisápon az oroszok fogságába került, sebesültként. Kórházba akarták küldeni, de a magyar kommunista gyûlölködõk ez ellen erélyesen felléptek, népnyúzóknak nevezve az Eszterházyakat. Az oroszok átadták nekik, s õk a falu határában kivégezték.

Egy a sok érdekes kérdés közül: Hogyan éli meg a magyar arisztokrácia megsemmisülését? - így válaszol: "Célzatosan semmisítették meg a rendszerváltozás elõtt, de ezt követõen is - hangsúlyozta a herceg. A rendszerváltozás meghatározó politikusai és gazdasági nyertesei nem akarták, hogy a hagyományra, kultúrára támaszkodó régi elit újjáéledjen. (…) Mindazonáltal megható számomra, hogy maradtak még úriemberek az országban, kiváltképp az egyszerû emberek között és fõleg vidéken. Azokról beszélek, akik öntudatosak és büszkék arra, hogy magyarok, hogy szabadok." A Herceg a fertõdi kastélyban lakik, Szent Miklós napján be szokott öltözni Mikulásnak a környékbeli gyerekek legnagyobb örömére. Talán az sem lényegtelen, hogy a Jeruzsálemi Szent János független lovagrend nagyperjelje, és elnöke a Magyar Adófizetõk Országos Szövetségének.

Gróf Teleki János a híres koltói kastély tulajdonosa arról ad hírt, hogy: " Leszakadt az ágy Petõfi és Szendrey Júlia alatt 1847. szeptember 9-én, hajnalban, amikor mint friss házasok Koltó felé tartva megszálltak Nagybányán - mondja huncutul a hetvenegy éves János gróf." Petõfi egyetlen arisztokrata barátja János gróf dédapja volt, aki szintén nagy kedvelõje volt a szebbik nemnek. Nagykárolyban kezdõdött a barátság a Szarvas Fogadóban. Két társaság a szórakozásban egymásra talált, közöttük a két Sándor is. "Szervusz druszám!"- nyújtotta kezét az õsöm, mire Petõfi kissé bizalmatlanul így szólt: "Én még eleven gróffal nem beszéltem. Hát döglöttel beszéltél-e? - kérdezte dédapám a körülállók nagy derültségére." Sándor gróf jó barátja volt Liszt Ferenc, akit Oroszországba is elkísért. Ott még a cárné is megtetszhetett és fordítva - õrzi a családi hagyomány. A könyv színes fotói közül számomra a legszebb gróf Tisza Katáról készült. A ifjú hölgy nemcsak elbûvölõ, hanem ma már hirtelen felkapott írónõ is. A vele folytatott beszélgetést bevezetõ sorok arról is szólnak, hogy "nemrég megjelent könyvében többé-kevésbé nyilvánossá tette, hogyan szoktak a bugyijába nyúlkálni." Egy 25 éves vonzó nõ esetében talán nem egyedi történés ez. Némi túlzással azt is mondhatnám, hogy a bugyinak ilyen feladata - vagy talán ilyen óhaja - is lehet.

A családját a románok meghurcolták. Nagyapját bebörtönözték, apját állami gondozásba vették, de õket megtörni nem tudták. Hét éve él Magyarországon, s ez az idõ majdnem kevésnek bizonyult, hogy egy magyar lány - aki itt szerezte a bölcsész diplomáját, három könyve is megjelent, - megkapja a magyar állampolgárságot. Egy kínai vagy afrikai bevándorlónak - a hírek szerint az ügyvédek ennél sokkal gyorsabban tudnak nálunk állampolgárságot szerezni. Írásai a trágárságoktól sem mentesek, derül ki a beszélgetés során, amely elsõ olvasatra apai megrõkönyödést, és anyai könnyeket is eredményezett. A második olvasat viszont - talán az írói szándék kifejtésével együtt - arról gyõzte meg az õsöket, hogy a trágár nyelv csupán brutális szembesítés az elsekélyesedet emberi kapcsolatainkkal.

A könyvben jelenlévõ 21 fõnemesi családból hattal tettem kísérletet, hogy a számomra rendkívül érdekes, tanulságos könyvre felhívjam az érdeklõdõk figyelmét. Engem nem kellett arról meggyõzni, hogy õk a hajdani magyar értelmiség legjobbjai közé tartoztak, de ezt nem mindenki tudja így. Nem célom, hogy e családokat ért méltánytalanságokra összpontosítsak az idézetekkel, ez mégis talán a legfontosabb kérdés, hiszen a magyar értelmiség kiirtására , megtizedelésére, megfélelmlítésére való törekvéseket ezek a beszélgetések is jól hozzák, s azt is, hogy a kommunista fejekbe vert haszontalan, kizsákmányoló mivoltuk messze nem fedi a valóságot, hiszen az igazi elnyomás sem tudta megtörni õket, s nem siránkozással töltik ma sem az életüket, hanem igyekeznek hasznos tevékenységgel szolgálni a magyarság érdekeit, a haza ügyes-bajos dolgait. Feltûnõ az is, hogy a családokat ért óriási vagyoni veszteség nem okozott lelki válságot a maiaknak. Teszik a dolgukat, az emberit. Fontosnak tartom megemlíteni mindazok nevét, akiknek a családjáról itt nem esett szó, de a könyvben a családok ma élõ tagjaival sor került a beszélgetésre: gróf Almássy Antal, báró Bánffy Miklós, gróf Benyovszky Móricné, herceg Festetics György, báró Gudenus János, fõherceg Habsburg - Lotharingiai Mihály, gróf Hunyady József, gróf Károlyi László, gróf Nyári János, õrgróf Pallavicini Zita, gróf Pálffy István, báró Podmaninczky Erzsébet, báró Szalay - Berzeviczy Attila, gróf Széchenyi Kinga, gróf Zichy László. 

Domokos Kázmér