Az egykori ligetaljai járás székhelyén, Nyíradonyban születtem 1958-ban. A Sztancs família bíró család volt a településen. Nagyapám, dédapám is bíróként szolgálta a közösséget. 1848-ban mind apai, mind anyai oldalról több önkéntest adtunk a hazának.

Felmenőim között nagyobbrészt parasztokat találunk (Kujbusokat, Szilágyiakat), de középnemesek vére is csörgedezik az ereimben (például a nagykállói Barkóczyaké).

Az Adonyi „előnevet” Ratkó József költő „adományozta” nekem, amikor elkészültem első verseskötetem, a Kőmagos hógolyó kéziratával.

Általános iskolába Nyíradonyban jártam, majd a debreceni Tóth Árpád Gimnázium következett; közgazdasági diplomámat Pécsen szereztem, aztán Budapesten elvégeztem az újságíró iskolát is.

Közgazdászként sosem dolgoztam, zsurnalisztaként végigjártam a szakma minden grádicsát. A nyíregyházi Kelet-Magyarország szerkesztőségében kezdtem a tollforgató pályámat 1983-ban. A fővárosban már rovatvezető lettem a Magyar Ifjúságnál, ezt követően a Mégis főszerkesztője voltam. Dolgoztam a Heti Magyarországnál, a Falutévénél, a Köztársaság című hetilapnál, az Üzleti 7-nél, illetve a Szabad Földnél. A következő irodalmi folyóiratokban publikáltam: Magyar Napló, Irodalmi Jelen, Polisz, Napút, Parnasszus, Lyukasóra, Duna-part.

Jelenleg önkéntes szabadúszóként az írásaimból élek. Az Arisztokraták ma címmel megjelenő sikeres könyvsorozatomnak köszönhetően – báró Gudenus János nemzetközi hírű genealógus útmutatásai alapján – széles rálátásom nyílt a 21. századi magyar főnemesi családokra.

Harmincévesen nősültem, feleségem jogász, egy lányunk és egy fiúnk van.

Adonyi Sztancs János